3. Nem csak irdatlan kőhalom

Képzeljük el, mit tennénk, ha ma kapnánk feladatul egy piramis építését.

Először is megtekintenénk a helyet, ahol majd állnia kell. Ismerve a létesítmény várható súlyát, természetes, hogy csak kőzet alapra gondolhatunk. A látszattal ellen­tétben a piramisok sem homokon állnak, hanem az alatta lévő gránitrétegen. Homok ugyanis nem bírná el az épít­mény súlyát, az régen besüppedt, megrepedezett, szétesett volna.

Aztán kiszámítanánk, hány millió - igen, millió! - több­tonnás kőtömbre van szükségünk ahhoz, hogy azokat egymásra rakva létrejöjjön az objektum.

Meg is terveznénk, természetesen. A tervezés több száz órát venne igénybe, mert a piramis csak látszólag egyszerű építmény. Nem olyan, mint a papírból készülő gúla, amit annak idején az iskolában megrajzoltunk kemény rajzlap­ra, aztán kivágtuk és összeragasztottuk az éleit. Így kap­tunk egy miniatűr „piramist".

Itt első lépésben az a feladat: ha a piramis egy-egy éle 230 méter hosszú, akkor hány darab - mondjuk egyenként 2 méter hosszú, 130 centiméter széles és 120 centiméter magas - kőtömböt kell leraknunk az első rétegbe? Ezt ma számológéppel számítjuk ki.

Aztán ki kell számítanunk, hogy ha egy bizonyos dő­lésszöget alkalmazunk, amit mellesleg maga a fizika dik­tál attól fiiggően, mekkora lesz az alapot jelentő legalsó réteg, akkor milyen magas lesz a piramis? Gondoskod­nunk kell majd arról is, hogy a négy oldal találkozási pont­ja, vagyis a piramis csúcsa az alsó négyzetnek pontosan a közepe fölött legyen. De ez későbbi feladat. Most azt kell kiszámítani, hogy a második oldal kőtömbjei a széleken mennyivel legyenek beljebb, mint az alattuk lévő elsőé? Ez meghatározza majd az oldalak dőlésszögét, és persze az oldalak szélére az eddigiektől eltérő alakú és méretű, külön erre készített kőtömböket kell majd helyezni. Ezek derékszögben csatlakoznak az alsó és a mellettük lévő második réteg egyenes falú köveihez, szinte hozzájuk tapadnak, míg a harmadik, éppen a dőlésszöget követő ferde oldaluk adja majd a piramis külső, egyenes falát (ami manapság már nem látható, a legtöbb helyen leszed­ték vagy leomlott az idők során, ezért lehet akár gyalog is felmenni a köveken, mint afféle lépcsőkön - illetve amíg ezt az egyiptomi hatóságok engedélyezték.)

Amint ezt megállapítottuk, ki kell számítanunk, hogy hány négyszögletes kőtömböt kell beépíteni a második sorba vagy rétegbe. Amely már nem 230 x 230 méteres terület (vagyis 50600 négyzetméter, azaz 5,6 hektár!), mint a legalsó réteg, hanem annál valamivel kisebb. Mondjuk 40-50 centivel kisebb a széleken, hisz ott kapnak majd helyet a ferde oldalakat formázó kőtömbök. Egyúttal itt most már azt is kiszámítjuk, hogy azokból hányra lesz szükség ezen a második szinten.

Több mint kétmillió, egyénként is legalább két és fél tonnás (!) kőtömböt kell majd a helyére tenni. De még nem vagyunk ott, csupán a tervezés fázisa zajlik. Megter­veztük a második szintet, a tervrajzon ott sorakoznak az adatok, a számok. Miből mennyire lesz szükség? És még mindig nem volt szó a munkafolyamatokról, csak egy sajátságos „anyagköltséget" Wdtunk összeállítani.