Vizsgálódásunk célja a jóslásnak, mint tevékenységnek egy olyan formáját körülhatárolni mely a legkisebb mértékben sem áll ellentmondásba a józanész törvényeivel. Tehát a bolondos emberek misztikus hóbortjaitól kívánjuk megtisztítani a színtiszta értelemszerűségen alapuló jövendőmondás tudományát.

Minden keletkezés, mozgás és elmúlás valamiféle okból következik be. Egy bizonyos tárgy keletkezését, mozgását vagy elmúlását ok komplexumok eredményezik. Például, ahogy az a dinamikába is van, egy nyugalomban lévő test mindig egy másik testtel való kölcsönhatása eredményeképp végezhet mozgásállapot változást, így vagyunk ezzel mi is, egy létező mozgását mindig egy másik létezővel való kölcsönhatás eredményezi. Ahogy a dinamikában is, egy azon testre több irányból hathat mozgásállapot változást előidéző tényező és azok együttes eredője határozza meg a test elmozdulásának valódi irányát, úgy nálunk is egy azon létező mozgását több ok együttesen eredményezi. Ezeknek az okoknak együttes eredményét nevezem keletkezést mozgást, vagy elmúlást előidéző ok komplexumnak.

De ugyan így meg is fordíthatjuk ezt. Valaminek az okát keresni azt feltételezi, hogy vizsgálódásunk már az érintett keletkezés, mozgás, vagy elmúlás után zajlik. De a jóslás tudománya nem ezzel foglalkozik. A jóslás tudományának célja egy adott létező létéből, létmódjából következő rajta kívüli létezőn végbemenő változtathatás lehetőségének vizsgálata az érintett rajta kívüli létező keletkezését, mozgását vagy elmúlását illetően. A jóslás tevékenységének sikeressége pedig annál valószínűbb minél több létező létéből, létmódjából fakadó rajta kívüli létezőn végbemenő változtatási képességet figyelembe vesz (a jóslást végző személy) az érintett rajta kívüli létező keletkezését, mozgását, vagy elmúlását illetően.

Képzeljünk el egy biliárdasztalt, rajta van két golyó, vegyük az egyiket vizsgálódásunk alanyául, ha a másik golyót ellökjük annak mozgási irányából és erejéből következtetni tudunk az eredeti golyóra mért hatására és annak irányára, s a mozgás további határozóira. Megnehezül a dolgunk, ha még egy golyót behelyezünk a kísérletbe, de a vizsgálódás alanya még mindig csak az egy golyó, most már a golyó jövendőbeli mozgásának meghatározására két golyó rá mért hatását kell figyelembe vennünk. A golyók számának növelésével egyre nehezül a feladatunk.

A jóslási tevékenység még eredményesebb, ha közben nem csak egy adott létező keletkezését, mozgását, vagy elmúlását és ezek körülményeit akarjuk meghatározni több tényező együttes hatásából, hanem a résztvevő további tényezők egyenkénti változását is vizsgáljuk, keletkezését, mozgását, vagy elmúlását illetően. Mert sokszor van, hogy egy tevékenység megtervezésénél csak egy (a fő) dologra összpontosítunk, és nem vesszük figyelembe a vele együtt létrejövő változásokat, amelyek hátránya esetleg erősebb lehet, mint az elérni kívánt előny (ami az összpontosított dologból származna).

Ismét képzeljük el az előző biliárdasztalt, és most már az összes golyó, egymás hatására létrejövő, mozgásállapot változását szándékozunk meghatározni.

Vannak olyan helyzetek, amikor az adott létező létéből, létmódjából feltétlenül következnie kell egy fajtaváltozásnak, egy, vagy több rajta kívüli létező keletkezését, mozgását, vagy elmúlását illetően. Ezt szükségszerű következménynek, vagy ha több tényező együttes eredményeként jön létre: szükségszerű következménykomplexumnak nevezem.

Szituációs tanácsadás

Sok esetben felkeresik a jóst nem csak a jövőben történő események felsoroltatása céljából, hanem, hogy egy bizonyos történés jövőbeni létének valószínűségéről tudakozódjanak, ekkor eldöntendő kérdést kap a jós, igennel vagy nemmel válaszolhat.

Mit gondol ekkor az értelmes jósunk? Az adott történés szükségszerű következménye e azon a létező/ létezők létéből, létmódjából fakadó változtató képességnek a bizonyos kiállított létező keletkezését, mozgását, elmúlását illetően mely számba vehető az adott elképzelt történés megtörténtének sikerességében, sikertelenségében.

Ismét forduljunk a biliárdasztalunkhoz, előre feltett kérdésünk van, az érintett golyó elmozdul e adott irányba, a jós mérlegel, ha az összes golyó mozgásából fakadó együttes hatás szükségszerűen eredményezi a golyó adott irányba való elmozdulását igennel válaszol.

2008. november. 25

Jóslás II.

Jóslás II.

Beazonosítás

A jóslás c. írásban szert tettünk a létezők mozgás mibenlétének meghatározására, mely a létező létmódjából következő rajta kívüli létezőn végbemenő változtatási képességben rejlik, vagyis megállapítottuk, hogy egy bizonyos létező keletkezését, mozgását, elmúlását ok komplexumok eredményezik. S ha meg kívánjuk állapítani az elkövetkező körülményeket, állapotokat, akkor figyelme kell vennünk a létezők létmódjában rejlő változtatási képességet, majd a különböző létezők létmódjából fakadó változtatási képességek együttes eredőjéből, egymásra hatásának figyelembevételével meg tudjuk határozni az eljövendő állapotokat.

Jelen vizsgálódásunk célja pedig az, hogy helyes választ adjunk a kérdésre, milyen úton is tárja fel a már említettet jósunk a jóslási tevékenység során figyelembe vett létezők létmódjának mibenlétét, hogy majd ezeket felhasználhassa a "jóslás" című írásban felvázolt módon, a jövő történéseinek reprezentálásra. Mivel az erre irányuló képesség nélkül jósunk tevékenységének sikeressége ellehetetlenül, vagy legalábbis szavahihetőségének valószínűsége jelentősen lecsökken.

Ennek során jósunk mindenekelőtt megszerezett tapasztalataira hagyatkozik, tapasztalatai agyában rögzültek, melyeket a megfelelő kérdésfeltevés, vagy újratörténés hatására elő tud hívni. E két tényező hiányában, megszerzett tapasztalatait tároló információk jósunk memóriájában szunnyadnak, s ottlétük használaton kívüliségüknek állapotában aktuálisan tudat alatt zajlik le. Amikor meglát egy bizonyos objektumot, érzékeivel felfogja tulajdonságait (már amennyi az érzékein keresztül megmutatkozik neki belőle), majd a megszerzett benyomásokat hasonlítani kezdi a már meglevő információkhoz. Tegyük fel, lát egy bizonyos személyt, melynek cselekvései arra óhajtanak utalni, hogy az érintett személy meglehetősen agresszív jellemnek tudható be. Honnan képes ezt a következtetést levonni jósunk?

Egy fogalom alkotásakor, ebben az esetben az "agresszív" nevű fogalom megalkotásakor, a tapasztalatink során figyelembe vett létezők, ez esetben emberek közül, bizonyos tulajdonságaik alapján, bizonyos elemeket elkülönítünk, s összességüket egy alcsoportként kezeljük. Majd amikor a kiválasztódás megtörtént, összegezzük, melyek azok a tulajdonságok melyek az új csoportban lévő egyedek összességére igazak, s egyben ezek a tulajdonságok elválasztják őket a figyelembe vett létezők közül, ezután mindezeket az azonos tulajdonságaik alapján egy alcsoportba tartozó elemeket egy bizonyos fogalommal illetjük meg, mely egyben a csoport nevének tudható be. Viszont egyben az összes figyelembe vett létezőre, itt emberekre vonatkozó tulajdonságok igazak lehetnek a már elkülönített alcsoportra is, sőt szükségszerűen igazak, ez esetben pl. a vizsgálódás során való figyelembe vettség.

Az eset következtében tehát az elkülönített létezők azon tulajdonságaihoz hasonlítja az egyedi esetben szereplő egyed tulajdonságait, melyek elkülönítettségüket okozza, ha ezek megegyeznek, akkor az egyedi esetet azzal a fogalommal illeti meg a jósunk mellyel az elkülönített csoportot illettük. Jelen esetben az agresszív fogalommal.