Ár: 300,-HUF

Formátum: PDF

Bányai János: SZÁMOMRA AZ ÉLET KRISZTUS

Tartalom típusa: Vallás
Mérete: 234 KB, 19 oldal
Terjesztő: Adamo Books
Elektronikus megjelenés éve: 2009
Nyomtathatóság: kinyomtatható

Bányai János műve Szent Pál gondolatai segítségével igyekszik közelebb hozni az olvasót Istenhez. Példákkal világít rá az Apostol szerepére és arra is, hogy tanításai ma is tanulsággal szolgálnak. A „Számomra az élet Krisztus" központi gondolata: a legfontosabb parancs az Isten-és emberszeretet. A szerző emellett igyekszik érthetően tárgyalni olyan témákat, mint a kegyelem állapota vagy a jó és rossz szellem. Elsődleges célja ugyanakkor az, hogy körvonalazza az eszményi keresztény lelkületet.

A mű megnyitható és olvasható asztali számítógépen (PDF olvasó szoftverrel), PDA-telefonon (amennyiben arra telepítenek Mobipocket Reader szoftvert) és e-könyv olvasó készülékeken (Koobe, Sony Reader, BeBook, Kindle DX, stb.).

Beleolvasok

Akik Istennek küldöttei voltak mind az Ó- mind az Újszövetségben a Biblia megírásának idejében, azok mindnyájan személyesen kaptak Istentől meghívást, s ez biztosította számukra Isten további segítségét, kegyelmi adományait.

Szt. Pál meghívása különbözik bizonyos értelemben mind az ószövetségi, mind az újszövetségi küldöttek meghívásától. Mózes is /Exodus 3/ és a próféták is /Pl. Izaiás a 6. fejezetben/ vagy Jeremiás /az első fejezetekben/ személyesen kap Istentől küldetést hivatásának betöltésére. - Minden ószövetségi küldött a meghívás előtt is ismerte és tisztelte azt az Istent, aki egy adott pillanatban meghívta őket.

Az Újszövetség nagy választottjai, az apostolok szintén hittek az egy Istenben, s az Istenember Jézusban. - Amikor az áruló Júdás helyébe új apostolt készülnek választani, akkor Szent Péter arról beszél, hogy olyan legyen az új apostol, aki velük volt Jézus keresztségétől mennybemeneteléig /Csel. 2, 21-22/. Amit Szent Péter itt mond, az nem teljesül Szt. Pál meghívásakor. - Ő nem találkozott Jézussal nyilvános működése alatt, nem is hitt benne. Nem volt újszövetségi hite, hanem üldözte a keresztényeket.

/Csel 9, 1-2/

Megtérésének és apostoli működésének alapja a feltámadt Jézussal való találkozása volt. - Olyan értelemben viszont egyformának mondható meghívása a többi említett isteni megbízott meghívásával, hogy alapja - a mai teológia nyelvén - az Istennel való találkozás volt "rendkívüli kegyelem" által. Aki így találkozik Istennel, az nemcsak hiszi, hanem tudja is, hogy van Isten legalábbis is jobban mint meghívása előtt. Ezért írhatja később Sznt Pál: "...tudom, kinek hittem" /2.Tim. 1, 12/

Elképzelhető, hogy valaki számára hihetetlennek tűnik, hogy egy ember úgy találkozhasson Istennel, hogy létében ne tudjon kételkedni többé Szent Pálhoz hasonlóan. Pedig a mi korunkban is vannak ilyen esetek. Lássunk ezekből egyet. 1969-ben jelent meg egy teljesen istentelenségre nevelt fiúnak "Van Isten, találkoztam vele" című könyve. A szerző neve: André Frossard. A könyv Franciaországban jelent meg. Ezeket írja benne Párizsban egy barátjával történt sétájával kapcsolatban: "...valamikor délután öt óra előtt beszálltunk öreg kocsijába, - a magunkfajta fiatalemberek számára ez akkoriban hallatlan luxust jelentett. - ...Az école normale után egy pillanatra megálltunk Iparművészeti Iskolám előtt. Társam kiszállt, s ajánlotta, hogy menjek utána vagy várjak rá pár percet. Vártam. Biztosan meg akar valakit látogatni...benyitott egy vaskapu mellett, ami fölé egy kápolna teteje magasodott...Na jó, biztosan imádkozni akar vagy gyónni, szóval egyáltalán valami olyasmit akar csinálni, ami sok időt vesz el a keresztényektől...Nincs bennem semmi érdeklődés vallási dolgok iránt, hiszen mindez már egy letűnt korba tartozik.

Tizenhét óra tíz perc. Két perc múlva keresztény leszek. Én, a higgadt ateista... magam is benyitom a kis vaskaput, hogy mint rajzoló vagy mint bámészkodó közelebbről megvizsgáljom az épületet...A bejárat mellett állok , szememmel barátomat kutatom... tekintetem a homályból a fény felé siklik, aztán minden különösebb gondolkodás nélkül visszafordulok a jelenlévőkre, a hívőkről a mozdulatlan apácákra... aztán fogalmam sincs miért, megállapodik a kereszt bal oldalán égő második gyertyán...s ekkor szabadul el hirtelen a csodák áradata. Egy szempillantás alatt lerombolja abszurd lényemet és világra hozza azt a csodálkozó gyermeket, aki soha nem voltam. Mindenekelőtt ezek a szavak hangzottak felém: lelki élet.

Nem kiejtett szavak voltak, nem is én formáltam meg őket, hanem úgy hallottam, mintha valaki suttogta volna mellettem, aki látja, amit én még nem látok.

Alighogy e halkan mormoló előjáték utolsó szótagja eléri tudatos világom partját, megkezdődik egy ellenkező irányú lavina. Nem azt mondom, hogy megnyílik az ég; nem nyílik meg, hanem megindul valami csöndes villámlásként, hirtelen fölemelkedik, fölszáll e gyanútlan kápolnából, amibe titokzatos módon be volt zárva. Hogy is lehetne mindezt leírni ezekkel a hűtlen szavakkal, amelyek megtagadják a szolgálatot...Ez a valóság ez az igazság, ezt jól látom arról a homályos partról, ahol még tartózkodom.

A világegyetemben van egy másik rend és annak csúcsán ragyogó ködfátyolon túl: Isten nyilvánvalósága, annak a jelenlétté és személlyé lett evidenciája (magyarul: nyilvánvalósága), akit egy perccel ezelőtt még tagadtam, s akit a keresztények Mi Atyánknak neveznek. Megtapasztalom, hogy ...semmihez nem hasonlíthatóan szelíd... nem az a passzív minőség, amit az ember olykor e névvel jelez, hanem cselekvő, megindító, minden erőszakon túllépő gyöngéd szelídség, ami képes arra, hogy a legkeményebb követ is szétrobbantsa, sőt a kőnél is keményebbet, az emberi szívet.

Özönlő, tökéletes beáradását öröm kísérte, ami nem más, mint a megmenekült ujjongása, az idejében kimentett hajótörött öröme, azzal a különbséggel, hogy én csak abban a pillanatban ébredtem tudatára, micsoda mocsárban voltam tudtomon kívül, amikor fölemeltettem az üdvösségre. Ma azt kérdezem - mivel derékig még ezt tart fogva - : hogyan is tudtam abban élni, lélegezni?

Ugyanabban a pillanatban új családot kaptam: az Egyházat. Az Egyház pedig azt a feladatot, hogy vezessen, amerre mennem kell... Egy mérhetetlen sokaságon át és túl, mindent annak jelenléte ural, akinek nevét sohasem tudnám leírni azon félelem nélkül, hogy megsértem gyöngédsét, s aki előtt élvezem annak a bocsánatot nyert gyermeknek boldogságát, aki fölébredve felismeri, hogy minden ajándék.

A mellettem haladó Willemin valami rendkívülit fedezhetett fel arcomon, mert egy orvos tekintetével vizsgálva megkérdezte: Mi van veled? - Katolikus vagyok.

Attól félve, hogy nem fejeztem ki magamat elég világosan, a vallomás teljessége kedvéért hozzátettem: apostoli és római.Szemed egészen ki van tágulva! - Isten létezik, és minden igaz!

Öt perccel később...megküzdve a kifejezhetetlennel, végül is sikerült a lényegét lefestenem annak a hirtelen feltárult világnak és szikrázóan tündöklő valóságnak, ami minden zaj nélkül szétrobbantotta gyermekkorom otthonát, és párává változtatta ismert tájaimat..."

/Ezek az idézetek részletek voltak André Frossard mlített könyvéből - kezdve a Magyar fordítás 95. oldaláról./

Olvasók véleménye:

Még nincs beküldött vélemény. (Vélemény beküldéséhez rendelkezned kell regisztrációval.)

Könyvajánló

Tartalom típusa: Vallás
Mérete: 740 KB, 92 oldal
Terjesztő: Adamo Books
Elektronikus megjelenés éve: 2010
Nyomtathatóság: kinyomtatható

Isten vezetése az ember vonatkozásában különböző formákat ölthet. Annyira sokszínű, hogy nem is vállalkozhatunk minden formájának megemlítésére.

Mennyire más például András és János meghívása az apostolságra (Jn 1, 35-40) mint Máté (Mt 9,9) vagy főleg Saulé (Csel 9,1-7 stb.)

Csupán az isteni irányítás bizonyos csoportjainak osztályozását kísérlik meg a szakkönyvek, és ez az írás is ezen a nyomon halad.

Ez a kis kötet nemcsak a külső, közvetett isteni útmutatással foglalkozik, amilyen például a szentírás, a próféták működése, hanem a belső - mondhatni: közvetlenebb - isteni ösztönzéseket is szemügyre veszi, amilyenek például a sugallatok. Főleg utóbbiakat tartják szem előtt a szellemek megkülönböztetésének a szabályai, amelyekről szintén szó lesz.

Minthogy a belső isteni vezetésnek nem elhanyagolható jellemzője a béke, azért ennek a kis munkának ez a főcíme: „A béke örömhíre"

Könyvünknek főleg gyakorlati célja van. Segítséget akar adni annak ellenőrzésére, hogy követjük-e az isteni irányításokat.

Köszönetet mondok annak, aki felvetette a gondolatot, hogy ilyen témáról lehetne könyvet írni.

Megköszönöm mindazoknak, akik elfogadták, hogy közöljem - részben névtelenül - témánkkal kapcsolatos írásos vallomásaikat, tapasztalataikat.

Sajnos, ennek az írásnak a jellege nem engedte meg, hogy felhasználjam mindegyik hozzám küldött beszámolót, sem azt, hogy mindegyiknek teljes szövegét közöljem.

Bár a szerző, és a könyv szándékolt címzettjei katolikusok, alighanem más vallásos vagy a vallás iránt érdeklő személy is egyet fog érteni ennek az írásnak legalább némely mondanivalójával.

1996 februárjában

A szerző

Tartalom típusa: Vallás
Mérete: 579 KB, 64 oldal
Terjesztő: Adamo Books
Elektronikus megjelenés éve: 2010
Nyomtathatóság: kinyomtatható

Bár a kinyilatkoztatás, vagyis az isteni szó alapján közelítjük meg ezt a témát, ez az írás mindenkinek szól.

Az emberszeretet nemcsak vallási törvény, sőt nem is csupán erkölcsi (etikai) követelmény, amelynek az értékét világnézetre és vallásra való tekintet nélkül mindenki belátja, hanem egyszerűen az emberi természet mély igénye.

Ennek az igénynek a kielégítését - lélektanilag - büntetlenül nem hanyagolhatjuk el.

Lehet élni nagy vagyon nélkül, magas állás nélkül, sőt jó egészség nélkül is, de szeretet nélkül nem. Sok öngyilkos példája, esetleg nyilatkozata mutatja ezt.

A keresztény felebaráti szeretet tulajdonságait szeretné bemutatni ez az írás. Minden keresztény vallás sürgeti ezt az erényt. Minthogy a Szentírás szerint Isten irántunk való szeretete valamiképp eszménye ebben a tekintetben a mi belső vagy külső magatartásunknak (Mt 5,44-45), s az Isten szeretete nyilván tökéletes, végtelen és ebben az értelemben kimeríthetetlen, így nincs az az ember, aki azt állíthatja, hogy egy írásban mindent elmond erről a kérdésről. Jelen írás szerzője is csak arra szorítkozhat, hogy megítélése szerint ennek az erénynek fontos tulajdonságait sorolja fel, de korántsem mindegyiket.

Úgy tűnik, arra sem vállalkozhat senki, hogy akár a szeretet egy jellemző vonását is kimerítően adja elő. Éppen az isteni szó oktat arra, hogy maga Isten nemcsak mindenkinek szóló közös tanítást ad, hanem egyéni oktatásban is részesíthet bárkit. (Jer 31,33-34. Jn 6,44-45, Róm.8,14)

A legnagyobb és legrendkívülibb isteni egyéni tanítással megáldott apostol, Szent Pál (Csel 9,1-6,2Kor 12,1 -4) is tudatában van annak, hogy épp a szeretettel kapcsolatban képtelen mindent elmondani. Imádkoznia kell, hogy maga Isten adjon kinek-kinek egyénileg tanítást erről:

„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt... Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy lelke által megerősödjetek benső emberré...

Akkor megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét és beteltek az Isten egész teljességével." (Ef 3,15-16.18-19-ből.)

A lehető teljesség kedvéért ez az írás tartalmaz részeket a szerző más műveiből. (Isteni pedagógia 44-48. old. Isten „humora" 75-76 old.)Alapvető hittan 147-148 old.

A szerző

Tartalom típusa: Vallás
Mérete: 123 KB, 10 oldal
Terjesztő: Adamo Books
Elektronikus megjelenés éve: 2010
Nyomtathatóság: kinyomtatható

KIKHEZ SZÓL EZ AZ ÍRÁS?

Mindazoknak, akik a Szentírást tisztelik, Isten szavának, következésképpen tévedhetetlennek tartják.

KIADVÁNYUNK CÉLJA:

Kimutatni, hogy a Biblia alapján ma a kereszténység egységét, nem pedig felaprózását kell keresnünk.

A szerző

Tartalom típusa: Vallás
Mérete: 316 KB, 80 oldal
Terjesztő: Adamo Books
Elektronikus megjelenés éve: 2010
Nyomtathatóság: kinyomtatható

Ez mindenekelőtt egy bibliai és egy huszadik századi történettel világítható meg.
Dániel könyvének 5. fejezetében olvassuk, hogy míg Baltazár babilóniai király főembereivel mulatott, s itta a bort a jeruzsálemi templom szent edényeiből, egy kéz jelent meg, és három szót írt a falra: mené, tekél, parszin. (25. vers) Dániel próféta megfejtette ezek értelmét: Isten számbavette királyságodat, és véget vetett neki; megmért a mérlegen, és könnyűnek talált; feldarabolta országodat, aztán a médeknek és perzsáknak adta. (26-28. versek) - Rövidesen mindez beteljesedett.
Ha úgy tetszik, Isten „megtréfálta" az Isten tiszteletét semmibe vevő uralkodót.
A következő esetet e sorok írója személyesen hallotta attól, akivel történt, de nevét nem közölheti. Egy iskolás lány nem volt megelégedve hitoktatójával, mert leckét adott fel, de nem magyarázott Ezért ennek a lánynak a vallásossága szokásszerű volt csupán és felszínes. Élete sem felelt meg a vallás előírásainak később, amikor férjhez ment. Egy kórházi kezelés alkalmával a klinikai halál állapotába került. Ekkor találkozott az Istennel. Felélesztője csodálkozott, hogy elmondott neki olyan dolgokat felélesztéséről, amelyeket a klinikai halál állapotában nem tudhatott, mert nem volt természetes kapcsolata a külvilággal. Ekkor lett ez a nő igazán istenhívő, s az élete is megváltozott .A katolikus valláshoz való viszonyulása továbbra is felszínes maradt. Halálközeli élménye után egyszer résztvett volt hitoktatójának a szentmiséjén és úrfelmutatáskor ugyanazt a fényt látta, mint a halálközeli élményében. Ez valami Isten-tapasztalás (misztikus élmény) volt, ami később is előfordult nála. Az említett misétől kezdve nemcsak szokásból hanem szívvel-lélekkel katolikus lett. így „tréfálta meg" Isten.
Amikor Isten „humoráról" beszélünk, tudnunk kell, hogy ez nem azonos az emberi humorral. Nem lehet benne semmi kifogásolható.

Megvan viszont Isten humorában az, ami érték az emberi humorban: az öröm.
- Az ember gyengeségében sokszor szomorú és retteg, mint a gyenge tanuló vizsga előtt. Az erős ember a nehéz feladatok előtt is tud mosolyogni, mint néha a kitűnő tanuló vizsga közeledtével.
Amikor az ember Isten ellen lázadozik (2. Zsolt. 2), az erős Isten nem szomorkodhat, nem félhet, hanem ahogy a zsoltár mondja:
„Aki az égben lakik az mosolyog rajtuk,
Kineveti őket az Úr." (Zsolt 2,4. vers)
Ha Isten humoráról beszélünk, akkor Isten őrömére és hatalmára gondolunk, amely játszva le tudja szerelni az ellene ágaskodó embert. Ez mutatkozik megha nem is mindig - a történelemben és az ember Isten-tapasztalatában (a misztikus élményben).
A könyv célja, hogy bizalmat ébresszen bennünk gyenge cm berekben az erős Isten iránt, aki előtt tervei megvalósításában nincs akadály, hogy így valamiképpen átvehessük az Isten örömét (Jn. 15,11).
Legyen ez a kis könyv egy felszólítás „Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való Öröm az erősségiek" (Nehemiás 8,10).
Segítsen abban, hogy tudjunk bízni Isten erejében a mi életfeladataink tekin- tetében is, ahogy a 66 zsoltár írja:
„Áldjátok Istenünket, népek,
dicsőségének hírét hirdessétek,
Aki lelkünknek az életei adta,
és ingadozni lábunkat nem hagyta." (8-9 versek)

A szerző

Tartalom típusa: Vallás
Mérete: 185 KB, 39 oldal
Terjesztő: Adamo Books
Elektronikus megjelenés éve: 2010
Nyomtathatóság: kinyomtatható

Régi és mindig friss kérdés a hit és tudás összeegyeztethetősége. Ennek az írásnak a címe bemutatja azt, hogy miképpen fogalmazza meg tömören a választ erre a problémára egy olyan ember - Szent Pál Apostol - akinek a lelkében tökéletes egységben volt a tudás és a hit...

A szerző

<< vissza